Családunk részt vett az első ovis nyárünnepünkön. Már tavaly is mehettünk volna ismerkedni, de akkor sajnos nem tudtunk elmenni, így most még nagyobb volt bennem az izgalom. A Waldorf ovinkban egy ilyen esemény a szülők részéről is sok előkészületet igényel, hogy a gyerekek már csak az odavarázsolt csodába érkezzenek meg. Az izgalom ellenére nagyon élveztem és jó volt, hogy a kezdetben ellenkező kisfiam is végül este már azon igyekezett “hogy ne felejtsem el a nyárünnep legszebb pillanatait”. Rendkívüli élmény volt látni a sok fehér ruhában virágkoszorúval a fején szaladgáló gyereket, akik keresik a homokvárban elrejtett kincseket, játszanak, falatoznak.
Végül az óvónőket egy közösen összeállított ajándékkal leptük meg. Mindenki hozzátehetett amit csak jónak érzett. Én ezeket készítettem nekik
Egy fa szeletre állított vizesen nemezelt ruhájú baba. Akár virág tündér is lehet, de virág nélkül is megállja a helyét. Valami különös öröm tölt el amikor ilyen babákat készítek, gyermeki varázslatos érzések sejlenek fel bennem.
Ez a táska szintén egyfajta flowban született, csodálva néztem hasonló táskákat már régóta és vágytam rá hogy elkészíthessem. Most úgy éreztem, hogy az egyik óvónéninek ez az ami passzol.
Egy el nem hervadó szál virágot készítettem a gazdasszonyunknak. Ennek a virágnak a kapcsán felmerült bennem, hogy készítek egy útmutatót az elkészítéséhez, mert alkalmas a vizes nemezeléssel való ismerkedéshez.
